Családi kilátó

Húsvét közeledtével nálunk is előtérbe került a kalács, az édesszájú banda legnagyobb örömére... Viszont nem akartam leragadni egy sima hármas vagy négyes fonásnál, újat szerettem volna kipróbálni. Így jött a hatos fonás ötlete. (Ha már nem eszem belőle, akkor az alkotás öröméért.) 

Mindig megdöbbent, amikor a boltban csomagolt tortilla lapokat látok, horror áron. Szinte hihetetlen, hogy a liszt és a víz keveréke ennyibe kerülhet. Persze, tudom én! A kényelmet és a gyorsaságot meg kell fizetni. Ám, ha mégis rászánjuk azt a fél órát, akkor a boltinál sokkal finomabb házi tortilla lapokat készíthetünk. Hét közben sütöttem húst, amelyből jócskán maradt. A maradékfelhasználás elvét is szem előtt tartva úgy gondoltam éppen jó lesz a tortillába, hiszen ezer éve nem ettünk már.

Napok óta agyaltam valami igazán finom szilveszteri sós nassolnivalón. Álmondtam csigát, sörös kenyeret, grissinit és minden mást, míg végül az egyszerű, ámde nagyszerű, jól bevált recept mellett maradtam.

Gyakorlatilag már mindenki evett túrós pogácsát, nem véletlenül népszerű: az íze egyszerűen lekörözhetetlen, emellett pedig "másnaposan" is finom.

Spontán ötlettől vezérelve született meg a vágy, hogy ezt a pitét elkészítsem. Amikor a kósza gondolatok körvonalazódni látszottak és kialakult képzeletemben a forma és a mód, olyan volt, mintha mindig is arra vágytam volna, hogy ribizlis pitét süssek. A fagyasztóban kutatva kezembe akadt az előző nyárról elmentett, összeszelt körte, amelyet akkor nem tudtunk megenni, de hogy a muslicákat és a pocsékolást elkerüljem, lefagyasztottam. A fotózást, díszítést sajnos kapkodva kellett elvégeznem, hirtelen esélyessé vált, hogy az egészből hamarosan csak az üres sütőtál marad a mosogatóban...

Továbbra is lelkes kezdőként gyakorlom a kovászos kenyerek sütését. Új kedvencem a háromlisztes kenyér, amelynek tésztáját teljesen véletlenül állítottam össze. Három olyan zacskóm is volt, amelyben már kevés volt a muníció, így hogy ne foglalja a helyet, erős felindultsággal az összeset elhasználtam.

Én még emlékszem az amerikai bartáságkenyérre, amelyet kézről kézre adogadtunk egymásnak, volt időszak, amikor elég gyakran került vissza hozzánk. Akkoriban nem igazán fogtam fel, hogy tulajdonképpen az üvegben anyakovász jár körbe-körbe. Megerősödött Magnumnak keresztelt kovászomból nem restellten én sem osztogatni. Nővérem pedig félrehajítva a képzeletemben megszülető hatalmas kovászos kenyerek képeit gyümölcskenyeret sütött.