A Cuha-patak völgye méltán népszerű turistacélpont. A szurdokban a sziklafalak között kanyargó patak mellett és azt többször keresztezve haladó útvonal kellemes kikapcsolódást kínál. A patakvölgyben fut a műemléki védettség alatt álló vasút, viaduktjai és alagutjai egységet alkotnak a természettel.
„Demokratikus” módon a hét növényének a vadrózsát választottam. A csipkebogyó szörp receptje során már említettem, hogy gyerekkorom egyik kedvenc növénye. Nem csak látványa varázsol el, hanem az emlékeim is előtörnek.
Társasházban laktunk, ahol majdnem minden családban velünk nagyjából egykorú gyerekek éltek. A társasház ellenére (ami ugye erősen városi sajátosság) nekünk megadatott a vidéki élet. Persze nem a tyúkokra és a disznókra gondolok, hanem a bandázásra, sározásra, szánkózásra, rohangálásra, amelynek képei máig bennem élnek.
A ház mögötti részen játszottunk, ahol egy alkalommal még kiskertet is alakítottunk ki magunknak. Kapáltunk és gyomláltunk, talán még uborkánk is termett. Kedvenc juharfánkon kuporogtunk, egész napokat töltöttünk el a fa ágai között, ahonnan nem volt tanácsos leesni, nemcsak azért, mert esetleg összetörtük volna magunkat, hanem mert alatta egy rózsabokor díszelgett. Szép gömbölyű, formás vadrózsa.
Ha a vadrózsára gondolok, akkor egészen biztos, hogy számomra ez a bokor képviseli "a vadrózsát", ez az én bokrom, amely valószínűelg már csak számomra élő.
Ha szerelmesnek lenni azt jelenti, hogy vágysz a közelségére, áhítod az érintését, hogy megérinthesd, vagy csak jól esik ránézni, rezzenéstelen tekintettel elmerülni benne, akkor én – immáron 9 éve - szerelmes vagyok. A mai napig emlékszem a sorsdöntő találkozásra. Enyhe januári tél volt, hasamban az akkor még pár hetes magzatommal, útra keltem a zamárdi dombokon, majd a kilátó felé vettem az irányt. Ekkor éreztem először, hogy szeretem ezt a vidéket, nem csak úgy, hogy kedvelem, hanem szerelemmel, leheletfinom, igaz és tiszta szerelemmel. Csak szívtam magamba a friss, néha csípős levegőt, amely átjárta egész testemet, és végtelen nyugalom töltött el. Nem ismertem még minden zugot és ösvényt, de mégis mágnesként vonzott a felfedezésre váró vidék.
Néhány perce még kedvenc kis utamat róttam, a friss őszi levegőtől áthűlt kezem még nem melegedett át, de ha megkérnél, menjek el veled a Zamárdi Kilátóba most, akkor szó nélkül húznám a cipőmet, és elkísérnélek.
A Zamárdi Kilátó különleges panorámát kínál. A naplemente pedig csodálatos.
Ugyan kilátó errefelé egy sincs, a naplemente a strandról mégis gyönyörű. Ezt a felvételt 2016. októberében készítettük férjemmel. Kellemes, tiszta volt az idő.