A minap olvastam egy cikket, amely arról szólt, hogy a nőknek mindössze negyven százaléka élvezi a főzést, míg a férfiak esetében ez az arány hatvan százalék. A statisztika javítása érdekében néhány megoldást is kínáltak, amelyre azonban hős kommentelőink rögtön el is mondták, hogy miért hülyeség.
Szerencsére elmondhatom, hogy én azok közé tartozom, akik szeretettel főznek. Régebben szélsőségesnek hittem magam ezen a területen, ma már tudom, hogy kreatív énem egy része az ételeken csapódik le. Nem vagyok kiemelkedően ügyes, néha igenis félrecsúszok, viszont összességében inkább sikereket érek el családom és ismerőseim körében. Talán azért, mert hajlok az újdonságok felé, de mégis maradok két lábbal a földön, azaz hétköznapi "háziasszonyként" készítem az ételeket. A különbség annyi, hogy ezt örömmel teszem.
Tapasztalataim azt mondatják velem, hogy manapság már a főzés is könnyebb. Persze nem azért, mert van zacskós leves, hanem mert az okosan kiválasztott háztartási gépeink, az alapanyagok hozzáférhetősége jóval szélesebb skálán mozog, mint akárcsak tíz évvel ezelőtt.
Emlékszem, amikor úgy tizenkét-tizenhárom évvel ezelőtt először szerettem volna töltött szőlőlevelet készíteni, hetekig jártam az üzleteket, de sehol nem kaptam hozzávaló leveleket, míg végül egy kisboltban bukkantam rá. Ezzel szemben ma már egy sushi sem jelent problémát, hiszen a szükséges - sőt a véleményem szerint kevésbé szükséges - hozzávalókat is meg lehet kapni, ha nem is bárhol, de egy vidéki hypermarketekben mindenképpen.