Az ibolya szerénysége évről évre elvarázsol, ennél földhözragadtabb nézőpont ugyan, de a gyerekeknek sem árt egy kis finommotorikai gyakorlat. Amikor hétvégén férjem a metszéshez látott - némileg persze megkésve - mi nyakunkba vettük a lábunk, de sokkal inkább edényt a kezünkbe, és elmentünk ibolyát szedni. Picit visszajött az ősközösség érzése: a nők és a gyerekek elmentek gyűjtögetni, míg egyikük otthon maradt őrizni a tüzet...
Lekvár készítését mindenképpen terveztem, de a lurkók, nem utolsó sorban a természet olyan ügyesek voltak, hogy bőven jutott szörpnek is, egyből megapadt a cukor készletünk, sebaj, legalább van mit inni.
