Az általam elkészített pitypanglekvárt inkább bevállalósabbaknak ajánlom, akik elbírják a grapefruit, vagy a birs fanyarkás ízét is. Amikor az ibolyalekvár után bejelentettem újabb ötletem, többen a "nem vagy normális!" jelzővel illettek, emellett kérdésként hangzott el: "az nem mérgező?" Mivel az Internet nem tekinthető hiteles forrásnak, így némi kutatást végeztem, még akkor is, ha ez az elvetemült gondolat már más agyában is megfogant. Ahogy láttam, még senki nem halt bele a pitypanglekvár elfogyasztásába. Jelentem a pitypang levele és virága is ehető, sőt gyógynövényként tartják számon. Ettől kezdve már semmi nem tartott vissza, hogy az éppen utamba eső, forgalomtól távolabb található mezőről lekapkodjam a sárga virágokat.
Ezt követően átmostam, majd viszonylag gyorsan ollóval levágtam a zöld szárakat, és a csészeleveleket is, habár ezek egy része bennemaradt. Ha sokáig várunk a leszedett virágokkal, bezáródnak. Persze ettől még meg lehet főzni őket.
Hozzávalók:
20 dkg pitypangvirág szirom (tehát ez már a zöldjétől megtisztított virágot jelenti.)
20 dkg nádcukor
2,5- 3 db közepes citrom
0,5 liter víz, amelyet később még 2 dl vízzel pótoltam
rumaroma
vanília
1 zacskó dzsemfix
A szirmokat a cukorral, a meghámozott citrommal (kis cikkelyekre vágtam, hogy a magokat könnyebben kiszedhessem) és a vízzel összekeverve kb. 40 percig főzöm. Közben vaniliával és rumaromával ízesítettem.
Hozzáöntöttem a dzsemfixet, amikor újra forrt, a tűzről levéve botmixerrel pürésítettem. Üvegekbe töltöttem, majd tetővel lefelé állítva hagytam kihülni. Igazából másnapra érett össze. A tesztalanyok leginkább a birshez, barackhoz hasonlították. Illatában enyhén visszaköszön a sárga virágpor aromája, ízében azonban inkább gyümölcsös. Nem állítom, hogy holnaptól pitypangdzsemen élünk, de a fáradságot egyértelműen megérte.