Amellett, hogy az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő alakja, 1794. március 14-én született, így viszonylag könnyen esett a választásom Bem József honvéd altábornagy kedvenc ételére. A székelyek által csak Bem apónak becézett katona a köménymag levest és a lengyelpecsenyét szerette a legjobban. Mi sem lett volna egyszerűbb, mint egy jó kis rántott levest összedobni, de én inkább a kihívás irányába mentem. A lengyelpecsenye elkészítésére vállalkoztam. Némi böngészés után rá is találtam Zilahy Ágnes Valódi magyar szakácskönyvére, amely tartalmazta a lengyel rostélyost is.
Hozzávalók:
- 1 kg marha felsál
- 4 db kisebb fej vöröshagyma
- 3 dl száraz vörösbor
- 1 dl ecet
- só, egész bors, pirospaprika
„Egy kiló sovány felsálból vágjunk szeleteket, verjük ki jól fakalapácscsal, sózzuk be, tegyünk egy lábasba egy kanál fagyos zsírt és egy sor pecsenyét rá; hintsük azt be egy kevés paprikával és laskára vágott vereshagymával. Néhány szem borsot, és későbben újra húst is tegyünk reá, de paprikát nem. Ha a húst hagymával sorba raktuk, öntsünk felül reá 3 deci bort, 2 deci ecetet, és néhány kanál hideg vizet. Fedjük be és főzzük, amíg a hús puha lesz. Időnként, ha szükségesnek mutatkozik, kevés bort és vizet öntsünk reá. Aztán süssük szép pirosra; de mindég forgatva a lábasban. Tálaljuk fel saját zsírjával; adjunk mellé makarónit.”
Annyit változtattam a recepten, hogy 2 dl ecet helyett én csak 1 dl-t adtam a borhoz, tartottam attól, hogy a mi ízvilágunktól nagyon eltérő ételt kapok. Nem lábosban főztem, hanem agyagedényben, mivel azonban a folyadék ellepte, így tényleg főzésnek tekinthető. Emellett én néhány szem egész borsot is szórtam rá. A végén a hússzeleteket kivettem, és úgy sütöttem tovább, a hús levét pedig egyneművé tettem. A pecsenye kapott egy enyhén savanykás ízt, de pontosan annyit, amennyit mi is elbírunk. A makarónit pedig meghagytam a hétköznapokra, inkább petrezselymes burgonyát készítettem mellé.
A főzés ideje nagyjából 2 óra volt, a sütésé pedig 30 perc. Igazán finom, próbáljátok ki.