Egy kedves ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy tervezzük a fánk sütését. Ő évek, én csak hetek óta készültem rá. Végül rászántam magam, persze hogy megérte. Közben azon gondolkodtam, hogy miért van mélyedés a fánk közepében, azaz miért nyomjuk be ujjunkkal a tésztát? Az ismerősöm szerint azért, hogy legyen helye a lekvárnak. Én szintén gyakorlatiasan közelítettem meg a témát, tippem: hogy biztosan átsüljön a közepe is.
Viszonylag egyszerű receptet kerestem, mindösszesen annyit változtattam, hogy kovásszal készítettem élesztő helyett.
Hozzávalók:
500 gramm BL 55-ös liszt
3 dl tej
50 gramm vaj
1 ek porcukor
2 tojás sárgája
1 ek. rum, vagy pálinka
10-15 dkg fehér kovász
1 csipet só
Sütéshez:
1 liter olaj, vagy 75-100 dkg sertészsír
Tálaláshoz:
Porcukor, baracklekvár, esetleg fahéj, vanília
A hozzávalókat összegyúrjuk a kovászos tészták elkészítésének módszerével. Azaz először a lisztet, a tejet, tojássárgákat és az olvasztott vajat keverjük össze. Kb. egy órán át állni hagyjuk, majd hozzáadjuk a kovászt és a porcukrot, elkezdjük összegyúrni, végül megszórjuk egy csipet sóval és jól kidagasztjuk. Nagyon kellemes állagú, sima, selymes tésztát kapunk. Ezt követően óránként hajtogatjuk. 2-3 hajtogatást követően finoman kinyújtjuk, vigyázva, hogy a buborékokat ne nyomjuk ki belőle, bögrével, vagy vizes pohárral kiaszaggatjuk és mutató ujjunkkal benyomjuk a közepét. Letakarva duplájára kelesztjük (kovászos tésztánál ez - hőmréséklettől függően - akár 10-12 óra is lehet), bő forró olajban vagy zsírben pirosra sütjük. A sütésnél arra figyeljünk, hogy a kis fánkok benyomott része kerüljön az olajba, és a sima fele legyen felül.
Porcukorral, vagy baracklekvárral tálaljuk. A jó ötletek pedig később érkeznek, így legközelebb biztosan nem mulasztom el, hogy a porcukorhoz vaníliát, vagy fahéjat is adjak.