Amikor nem tolod túl, csak mégis. :) Nemrégen desszertként egy rendezvényen rizskochot kínáltak. Ilyet a menzán ettem utoljára, de az is lehet, hogy az óvodában! Legtöbbször az egészen egyszerű dolgok nem jutnak eszembe, pedig azonnal valószínűsítettem, hogy nálunk az édesszájúak körében jól fogyna. (Megjegyzem, csicsázás nélkül is gluténmentes.)
Szakadjunk el a menzás nénik porcukros, köbméternyi kockáitól, az égett talpukkal együtt. Az én rizskochom nem ilyen, még a tepsit sem vakargattam órákon át. Pedig nem alkottam újat, mindösszesen csak a szilikonos sütőformák modern találmányát hívtam segítségül.
Hozzávalók:
0,5 liter tej;
0,5 bögre rizs;
3 ek nádcukor;
3 tojás;
1 kis darab vanília;
a díszítéshez: ribizli, banán, emellett én házi szilvalekvárral ízesítettem
Feltettem a tűzhelyre a tejet a vaníliával és a cukorral, amikor forrt, beleöntöttem a rizst. Megvártam amíg újra bugyborékolni kezd, és ekkor nagyon alacsony fokozaton kb. egy órán keresztül fedő alatt hagytam puhulni. Néha persze megkevertem, és egyszer fél dl vízzel pótoltam az elpárolgott folyadékot.
A 3 tojást szétválasztottam, külön felvertem a sárgáját, majd kemény habbá a fehérjét is. Mindkettőt hozzákevertem a tejberizshez, és dobtam hozzá néhány szem fagyasztott ribizlit, leginább a színe kedvéért. A vörösáfonya is bizsergette fantáziám, végül azonban azt kihagytam. Szilikonos sütőformába kanalaztam. Ebből a mennyiségből 6 db sütemény készült.
Előmelegített sütőben 20-25 perc alatt átsütöttem. Szilvalekvárral és gyümölccsel díszítve tálaltam. És persze árvácskával. ;)