- Megveszed nekem? - kérdezte a férfi ártatlanul elkerekedett szemekkel, kezében a National Geographic új számával. - A Holdra szállásról is írnak benne.
- Persze! - válaszolta Anita egy vállrándítás kíséretében. Igazából Zoli is megvásárolhatná, de úgy tűnt ajándékra vágyott. 50 éve volt az első Holdra szállás, ha volt. Néhányan a mai napig kételkednek megtörténtében, Anitáénál azonban olyan sodróan tört be a lelkesedés, mint Kaliforniába az aranyláz.
Borítékolható volt, hogy az újságban rejlő rengeteg információ gyorsan bekerül Zoli és a gyerekek agyába. Így is történt: Zoli a fiúkkal buzgón olvasott, lapozott, beszélgettek Neil Armstrongról, meg az összes ilyen űrizéről, amikhez Anitának nem sok köze volt. Az izgalom azonban némileg átragadt, így munkahelyén levágta a borítékokról a Holdra szállásos bélyegeket, laminálással csodás könyvjelzőket készített, boldoggá téve ezzel a család apraját, nagyját. Nőként, anyaként ebből az egész holdraszállásos, űrkutatásos mizériából ennyi a része, legalábbis így hitte. Biztosította a szellemi táplálékot, ellátta őket csecsebecsével, és kész. Míg a többiek műsort néztek a nagy eseményről, Anita kenyeret gyúrt, vagy panna cottát kevert a konyhában. A napok pedig csak szaladtak, mindezt az „újra hétfő” és „újra péntek” körforgása érzékeltette leginkább, de továbbra is napi téma volt az űrkutatás, űrhajózás, sőt Dani új ovis pizsamája, Beni pulcsija is rakétás lett. Sorra jöttek a születésnapok, a LEGO is felkészült. Dani „műhold javító állomást” kapott. Anitának sokkal inkább fia csillogó szeme adta az élményt, semmint a doboz tartalma. Az sokadrangú adatként keringett tudatalattijában.
Anita énidejét reggelente tartotta. Vagyis a tervekben így szerepelt, egy bögre kávéval kezében, feltett lábakkal, elmerülve a laptop képernyőjén pörgő videóban. Egész testét melegség járta át, amikor a serpenyőben szétolvadt a vaj. Finoman, mégis pezsgőn, vidáman bugyborékolva. A főzés gyönyörű dolog... Hirtelen Dani szaladt elő, tágra nyílt szemekkel vágtatott a nappaliba.
- Anya! Szerinted a műhold hogyan kering? Így? - Itt fejjel lefelé mutatott a LEGO műhold lapátja - Vagy így? Ekkor a kis mintás műanyag lapok oldalra néztek, merőleges a padlóval.
- Hát… Szerintem a második. - Vágta rá Anita gondolkodás nélkül. Talán a star wars tie fighterei befolyásolták tippjét.
Dani alig észrevehetően, rántott egyet a vállán, sőt, mintha a fejét is megcsóválta volna.
- Szerintem pedig így – mondta nyugodt hangon. Közben a műhold lapátját szembe állította a padlóval. - Ugyanis így tudja fotózni a Földet.
Hát, basszus, ez így elég logikus. Anita nem nagyon tudott ellenérveket. Persze belekezdhetett volna valami felnőttes okoskodásba, hogy attól függ, honnan nézzük, hiszen a Föld gömbölyű, de ez nem változtat azon, hogy funkcióját tekintve beletrafált a kiscsóka. Tök felesleges volt minden vita, hiszen valójában azt sem tudja, hogyan is néz ki egy műhold.
Anita egy utolsó kísérletet tett az olvadó vajas recept megtekintésére, átfutva facebook idővonalát, ahol csak úgy áramlott az információ. Ki mennyit futott, mit posztolt, ki halt meg, és egyéb virtuális valóságból származó adatok tömkelege tolakodott át a monitoron keresztül, mindez azonban nem tűnt túl valóságosnak. A valóság az volt, hogy Danitól érkezett a következő kérdés:
- Anya! Szerinted az űrszondában utaznak emberek?
Anitának igazán az se esett le, hogy a műholdról az űrszondára tértek át. De most már óvatosabb volt, hiszen valahogy fenn kell tartani a felnőttek okosságának látszatát.
- Szerinted? Te mit gondolsz kisfiam?
- Szerintem nem.
Anita persze nem gondolt semmit, de jó barátságban állt a google-lal. Pörgette hát, hogy mi a franc az az űrszonda. Természetesen hallott már róla, de most őszintén ki a francot érdekelt eddig?
„Az űrszondák olyan személyzet nélküli űreszközök, melyek a második kozmikus sebességet elérve elhagyják a Föld vonzáskörét. Főleg Naprendszer-kutatási célokat szolgálnak.”
„Átlépett a csillagközi térbe az 1977-ben útnak indított Voyager 2 űrszonda, amely ikertestvére, a Voyager 1 után a második olyan, ember alkotta űreszköz, amely "elhagyta Naprendszerünket" - jelentette be az amerikai űrkutatási hivatal”
Anita fél perc alatt igyekezett felzárkózni űrkutatási témában, majd némi gondolkodást tettetve megszólalt:
- Danikám! Én biztos vagyok benne, hogy az űrszondán nincs ember. Tudod miért?
Itt persze elmondhatná az igazságot: ezt írta a wikipedia.
- Miért? - nézett rá ártatlanul érdeklődő, hatalmas szemeivel Dani.
- Mert az űrszonda átlépte a Naprendszert is. Én pedig úgy tudom, hogy embernek azt eddig nem sikerült elhagynia.
- Nem, ember csak a Holdon járt.
- Na! Látod!
- Te Dani! Azt áruld el nekem, mi a különbség az űrszonda és a műhold között.
- A műhold fényképez, az űrszonda pedig kutat.
Király! A fényképezés nem kutatás? De ezt a kérdést inkább megtartotta magának.
Jó pár évvel ezelőtti emlékek villantak be, amikor szociális igazgatás szemináriumom ült. Arról beszélgettek, hogy mire kellene inkább pénzt fordítani. Anita nagy hangon közölte, hogy ahelyett, hogy az űrbe törnek, érdemes lenne a szociális ágazatot is fejleszteni. Nem kellene milliárdokat fordítani a Holdra röpködésre.
Alkotmányjogász professzor szemrehányóan nézett rá:
- Na de Anita! Hiszen az űrkutatás nagyon fontos!
Nem emlékezett már a saját válaszára. Valószínűleg annyira még neki sem volt nagy szája, hogy ellentmondjon L. professzornak. Most viszont már nem is tudna, hiszen saját bőrén tapasztalta: az űrkutatás fontos.
Néhány nap múlva kocsiba ült, betárcsázta anyját. Szokásos módja volt ez beszélgetésüknek, amíg beért munkahelyére. Most, hogy a férje a lurkókat is viszi, nem árt egy-két technikai-logisztikai dolgot átbeszélni. Ki mit egyen, milyen ruhát vegyen fel.
- Te Anya! Ha az űrkutatásra kerül a szó, nagyon vigyázz, mert könnyű beégni.
Mama kuncogva közölte:
- Tudom - tudom! Már túl vagyok ezen.
- Na! Te se tudtad, hogy merre néz a műhold tányérja?
- Nem, én azt nem tudtam, hogy a Lajka kutya nem élte túl az űrutazást.
- Tényleg? Jaj, szegény kutya!
Néhány hónappal később Anita becsukta a könyvet, amelynek borítóján a szkafanderes alak éppen kilépett az űrbe, majd férjére nézett:
- Tudtad, hogy az úrhajósoknak a felkészítő program keretében még a wécézést is gyakorolniuk kell?
- Tudtam.
- És azt tudtad, hogy amikor a súlytalanságot szimulálják, akkor ötvenszer is felrepülnek, majd zuhannak, és úgy a nyolcadik alkalom után összehánynak mindent?
- Hallottam róla.
- Jaj már! Miért tudsz mindent? De képzeld! Ebben a könyvben egy space shuttle-t...
- Anya! Anya!
Dani fékevesztetten rohant a szobába.
- Anya! Szerinted melyik ninja karakter legyek? Nem tudom eldönteni, hogy Jay vagy Kai? És anya! Mi a különbség a ninja meg a szamuráj között?
Írta: Kaveczki Andi