Hülye kérdések, amelyekre nem létezik helyes válasz:
1./ Mi leszel, ha nagy leszel?
Persze, hogy mindannyian emlékszünk még a kérdésre: "Mi leszel, ha nagy leszel?" Ilyenkor persze a kérdést feltevők válaszokra várnak, a gyerek pedig igyekszik megfelelni, sőt, jól felelni. Van, hogy betanult sablonokat kapunk tőlük, vagy egyszerűen csak a teljes tanácstalanság tükröződik arcukon. A minap a kislányom szomorúan közölte velem, hogy "Anya! Én még azt sem tudom, hogy mi akarok lenni!" Apja oldotta a feszültséget és megnyugtatta: "Ne aggódj, itt van anya! Ő még most sem tudja igazán."
Mikor csendes magányomban elmerengtem a kérdésen, rájöttem, hogy igazából erre nincs is megfelelő válasz. Ha a felnőttkor egyfajta stagnáló állapot lenne, akkor minden bizonnyal helyénvaló válasz: orvos, villanyszerelő, szakács, tanító, rendőr, tűzoltó, buszsofőr... De az ember nem csak egy valami. És korántsem biztos, hogy az az egy valami akar maradni majd egész életében. Nem azért, mert rosszul dönt (ámbár ez is előfordulhat), hanem mert folyamatos változáson, fejlődésen megy keresztül. Mindenkinek vannak eredményei, elért céljai. Ha ezekkel megelégszik, akkor egy idő után elég depresszióssá válik. Ilyenkor jön a middlelife crisis. Elkezdünk futni, meditálni, agyagozni, sütni. Persze bámulhatjuk a szappanoperákat és a vetélkedőket is, de az kevésbé érdekes. Emellett pedig életünk során egy csomó cimke kerül ránk, amik szintén vagyunk, pedig kiskorunkban nem is gondoltuk, hogy majd ezek is leszünk. Pl. senki nem tervezi 5-6 évesen, hogy majd egyszer nagymama vagy nagypapa lesz, pedig az is milyen jó már.
Természetes, hogy kell a gyermeknek, fiatalnak jövőkép, de ennek formálása, segítése nem számonkéréssel, sokkal inkább iránymutatással valósulhat meg.