A családok többségénél eljön a pillanat, amikor háziállatra vágynak. Nem csak azért, mert az olyan jó, hanem mert színesíti mindennapjainkat, szeretetet ad, de ami ennél is fontosabb: szeretetet vár.
Le kell szögezni, hogy az állat nem egy tárgy!
Ha menunjuk, nem vihetjük vissza a boltba, hogy bocsi, de inkább mégse, nem lökhetjük félre, vagy akaszthatjuk ki száradni, mint a vizes törölközőnket. Az állat családtag, társ. A társunkat pedig nem hagyjuk cserben, még akkor sem, ha manapság divat válni, és felrúgni kapcsolatainkat. Az állatot nem elég egyetlen embernek akarnia (persze a szingli életmód esetén pontosan elég), hanem a családnak kell vágynia rá.
Legyünk tisztában azzal, hogy ha lesz egy kutyánk, akkor új taggal bővül a mi kis mikroegységünk, így számolnunk kell bizonyos, a létfenntartásához, életviteléhez tartozó költségekkel is.
A bevásárló listánkra tehát értelemszerűen fel kell írni a kutya/macska ételét, vitaminját, tisztálkodási szereit, játékát. Ahogy a gyermeked elhordod a védőnőhöz és kap oltást, meg adószámot, úgy kutyádat is oltatni, chippeltetni kell, valamint gondoskodni kell egészségi állapotának megőrzéséről, avagy gyógyításáról.
Ha szereted az állatokat, de még nem állsz/álltok rá készen...
Ha úgy érzed, hogy nem vagytok még felkészülve egy állat befogadásához, akkor részt vehettek a manapság nagy népszerűságnek örvendő (szerencsére) menhelyi kutyasétáltatós napokon. Ez nem csak azért jó, mert élményekkel gazdagodtok, ám a felelősség még nem végleges, hanem mert emellett fel tudjátok mérni, hogy tartósan képesek vagytok-e egy kutya mozgásigényeit kielégíteni. Esetleg azt is megtudjátok, hogy milyen típusú kutya tartására lehettek a legalkalmassabbak. Vagyis, ahogy (habár biztosan létezik szerelem első látásra) a társatokkal sem költöztök össze azonnal, úgy egy állat esetében is megfontolandó, hogy az adott fajtával tudtok -e együtt élni. Van olyan, hogy nem, és ez nem biztos, hogy baj. A probléma az, ha ezzel utólag szembesültök.
Ha döntöttetek, akkor menhelyről fogadjatok örökbe kutyust. Ha ezt nem szeretnétek menhelyről, de fajtatiszta kutyára vágytok, akkor mindenképpen tenyésztőtől válasszatok. Nem szaporítótól, hanem tenyésztőtől.
Habár én nem vagyok az, nem is értek ehhez, de éltem már olyan emberrel, aki tenyésztett. Nem kutyát, galambot. Édesapám gyerekkora óta tartott galambokat. Éveken keresztül párosította őket, mire egy tulajdonság, ami távolabb állt a standarttól kikopott, vagy éppen erősített valamit. Volt egy barátja, akivel ha bementek a "galambházba", órákat, sokszor egész napot töltöttek el, és a madaraikról beszélgettek. Tudták, hogy melyiknek a dédapja honnan származik, azt melyikkel párosították össze, mikor végre a csőre már úgy állt, ahogy kellett. Sokszor évek teltek el, mire "eredményt" tudtak felmutatni. Szaklapokat olvasott, tanfolyamra járt, majd vizsgázott is. Véleményem szerint ugyanez a helyzet a kutyák, avagy a macskák tenyésztői esetében is. Vagyis, ha valaki vásárol két vizslát, azokat párosítja, akkor nem nevezhető tenyésztőnek, még akkor sem, ha esetleg mindkét kutya törzskönyves. Ez egy szakma, sokkal inkább hivatásos hobbi, éppen ezért el kell fogadnunk, hogy a tenyésztőtől vásárolt állat nem húszerezer forint. Ha úgy érezzük, hogy ez sznobság, avagy felesleges pénzkidobás, akkor pedig egészen egyszerűen látogassunk meg egy menhelyt, és onnan válasszunk állatot. Megjegyzem, léteznek speciális menhelyek (vizslamentés, agármentés, stb.)
Köszönöm a segítséget a Siófoki Állatvédő Alapítványnak!