Egyszer, amint éppen a nagyvárosba igyekeztem, összefutottam egy régi ismerősömmel, Tomival. Már tíz éve is volt annak, hogy utoljára találkoztunk, de szalmaszőke haja, kerek, mosolygós arca mit sem változott.
– Szia! – köszönt örömteli hangon. – Mi van veled?
– Minden rendben – mondtam, és megöleltem, mint ahogy a rég nem látott barátokat szokás.
Habár jó ideje nem találkoztunk, egyből élénk beszélgetésbe elegyedtünk. Néhány mondattal hamar kimerítettük a jelent: munka, egyetem és a szokásos… Témánk gyorsan közös emlékeinkre terelődött, pontosabban arra a tíz napra, amit együtt töltöttünk, akkor… Akkor, nagyon régen, Szlovákiában.