A „bakancslista” elnevezést a majdnem tizennégy éve készült nagy sikerű, ugyanezen a címen futó film honosította meg a tudatomban. A hollywoodi mozi közül számomra kiemelkedő alkotás nem egy klasszikus szirup, de nem is a szokásos horror-terror akció. Két, a halál küszöbén álló idős férfiról szól a történet, akik megvalósítják mindazt, amit eleddig kihagytak életükből. Lehetséges, hogy nem csak az én szókincsemben köthető össze a szomorkás vígjáték és a bakancslisták népszerűsége, hiszen egy ideje nincs olyan nap, hogy ne kerülne elő valamelyik műsorban vagy cikkben. A bakancslista egyébként nem más, mind azon vágyaink, álmaink, terveink összessége, amit mindenképpen szeretnénk megtenni mielőtt eltávozunk az élők sorából.
Az elmúlt egy-másfél év után talán még inkább érezzük, hogy a bakancslisták aktuálisabbá váltak, mint valaha.
Távoli, egzotikus országokba eljutni, pandát vagy delfint simogatni… Ilyen és ehhez hasonló tételek szerepelnek az álomkosárban, mert ugyebár bakancslistája akár papíron, vagy fejben mindenkinek van. Nincs is ebben semmi különös, ahogy a lottó főnyereményt is elköltjük képzeletben, akár többször is, úgy annak gondolatával is eljátszunk, mi mindent tennénk meg, ha megtudnánk, hogy csak néhány hónap vagy hét van hátra az életünkből. Mi az, ami nélkül semmiképpen nem szeretnénk meghalni?
Nekem is megvannak a vágyaim, egyszer majd biztosan eljutok Izlandra, esetleg kiadják egy könyvemet is… de anyaként más dimenzióban is látom a „bakancsokat”. Pillanatok alatt állítottam össze napi bakancslistámat. Mi az, amit anyaként minden nap szeretnék átélni, ami nélkül egy este sem szeretném bakancs nélküli lábaim vízszintesbe helyezni.
1. Megölelni őket, és néhány percig (jó-jó, nem túlzok, inkább másodpercig) nem tenni semmi mást, csak élvezni érintésük minden pillanatát. – Imádom a reggelt, amikor félálomban még hagyják magukat igazán szeretni. Csak fogom őket és engedem, hogy átjárjanak az őszinte érzelmek.
2. Nevetni látni és hallani a gyerekeim. – A gyerekeknél a nevetés még nem egy viccre vagy beszólásra adott reakció, számukra a nevetés az öröm jele. Márpedig melyik szülő ne szeretné boldognak látni a gyerekét?
4. Minden nap elmondani nekik, hogy szeretem őket, és büszke vagyok rájuk. – Mert ezt nem lehet eleget mondani.
5. Elmerengeni szépen kisimult arcukon, amint alszanak. – Nem csak azért, mert nyugalom és csend borul a házra, és már a saját gondolataim is hallom, hanem mert tudom, minden rendben van. Biztonságban, jó helyen vannak, a közelemben.
Írta: Kaveczki Andi