A gyereknevelésnél mi sem könnyebb… soha nem kerülsz másokkal ellentmondásba, és persze mások sem kerülnek „neveléselméleteikkel” összetűzésbe, mert mindig minden egyértelmű. Ha mégis előfordul, hogy a szülő antagonisztikus ellentétet vél felfedezni az egyes tanácsok, vagy néha saját gondolatai között, akkor az marhaság, és különben is, ki az a béna, aki könyvből akar gyereket nevelni, amikor az úgyis ösztönből jön? De ha éppen mégsem, vagy elakadsz, és kíváncsi vagy néhány praktikára? Semmi gond! Csak vedd elő a könyveket, vagy olvasgasd híres gyerekpszichológusok tanácsait. A közösségi oldalakon úgyis százával osszák meg ismerőseid...
Úgy kezdődik ez, hogy megtudod, nem kell mindig felvenni csecsemődet, mert teljesen elkényezteted. Hidd el, később le sem tudod tenni egész nap, mert mindig csak ölben akar lenni. És tényleg, éjszaka hadd sírjon az a gyerek, majd megunja, aztán elalszik. De nem addig van ám az! Jön Ranschburg Jenő, és megmondja, hogy az ölelés ugyanannyira szükséglete, mint az evés és az ivás. Szóval, ha nem veszed fel a gyereked, azt cserbenhagyásnak hívják. Hoppá! Teljes lelkiismeret-furdalás, ha nem rohantál ki a WC-ről, amikor elkezdett nyüszögni szegény pára, cserbenhagytad, és kész.
Növekszik a gyermek, cseperedik, egyszer csak egészen váratlanul nyakadba zúdul a hiszti korszak. Azért váratlan, mert vannak szülők, akik megmondják, hogy „Az enyém bezzeg soha nem hisztizett”. Persze akadnak ilyen csoda gyerekek, akik ezt nem tették. Ők azok, akiknél mindig a legnagyobb egyetértésben zajlottak a pelenkacserék, öltözködések. Ha valahova indulni kellett a kis totyógó - teljes harci menetfelszerelésben - odakacsázott az ajtóhoz, és türelmesen várta amíg anya is odaér. Innen aztán együtt indultak kéz a kézben sétálni. Ühüm… De a lényeg, hogy ha mégis hisztizik, akkor azt porosz apa szerint egy nagy pofonnal kell elintézni, vagy jól leborítani vízzel, esetleg bevágni a zuhany alá. Neeeem, ez kínzás. El kell terelni a figyelmét, mondjuk egy csokival, vagy kisautóval… Aha, hát az igazán jó ötlet, hisztizik, cserébe kap egy pofont, vagy egy csokit, esetleg játékot. Ezek nem jó tippek, sokkal inkább várd meg, míg abbahagyja a hisztit, aztán beszéld meg vele, hogy ez mennyire nem volt jó, de közben biztosítsd róla, hogy megérted őt és nagyon szereted. Ha ezt nem hallgatja meg, hanem esetleg újra elkezd hisztizni…. Inkább egyszerűen szeretgesd meg, az jót tesz neki. Ja, nem is, kicsit különítsd el, szakítsd ki az aktuális környezetéből, hogy legyen ideje lerendezni magában a frusztrációit. Aztán, ha semmi nem működik, hívd fel a figyelmét, hogy hónapok óta mást sem csinálsz, csak a hisztiről és annak kezeléséről olvasol, de most már fogalmad sincs, hogy mi a francot kezdjél... Inkább te is elkezdesz a hátadon pörögni, majd bezárkózol a fürdőbe és nekiállsz bőgni.
Eljön az idő, amikor elszakadtok egymástól. Nem örökre, csak amíg dolgozol, addig megy ő bölcsődébe vagy óvodába. Ez természetes dolog, hiszen a „gyereknek gyerek a társasága.” Még véletlenül sem az anyja és az apja. Nem kell ezen sírni, majd mész érte délután. Ha mégis elmorzsolsz egy-két könnycseppet, akkor képtelen vagy elengedni a gyereked, meglásd, ebből még később problémák lesznek. Ha nem sírsz, akkor pedig tök szar anya vagy, mert még az sem érdekel, hogy mások többet vannak a gyerekeddel, mint Te magad.
Persze, ha azt hiszed, hogy eztán már minden egyszerűbb, akkor jön az iskola. Amivel semmi baj nem lehet, mert Vekerdy doktor megmondta: „szard le az iskolát”, nem is számít az egész, és a kitűnőkből nem lesz semmi, csak sima csicska. Ezzel szemben a deviáns gyerekek majd Steve Jobs-ok lesznek, aki ugyan megalkotta a világ egyik legnagyobb számítógépes vállalatát, de nem tisztelt se Istent, se embert, pláne nem a családot. Szóval méltán példakép gyerekeinknek.
Erre felbukkan Glenn apuka és lánya akik elmondják, hogyan tudod megsokszorozni gyermeked intelligenciáját. Ezzel a szuper titkos módszerrel csemetéd már két éves korában olvasni fog. Ez pedig fergetegesen jó, mert mire elsős lesz, már a fél világ tudása a fejében tombol. Elképzelhető, hogy egy fára nem tud felmászni (minek is tenné, hiszen azt a majmok csinálják), de tudni fogja pl., hogy Szingapúr egy független városállam, Ázsia délkeleti részén.
Persze ekkor eszedbe jut, hogy jó lenne mégiscsak zenei vénáját is erősíteni, netalántán elmehetne sportolni, hiszen ezzel elkerülheted, hogy később drogos legyen. Ha nagyon falsul énekel, azt semmiképpen nem szabad elmondanod neki, mert összetörik, és elveszed a kedvét az egésztől. Nem baj, ha tíz év múlva elmegy az éppen aktuális tehetségkutatóba, ahol komplett idiótát csinál magából több millió ember előtt, a lényeg, hogy ezt teljes szívvel, boldogan tegye.
Különben meg nem az a lényeg, hogy milyen az a gyerek, csak szeresd. Örülj annak, hogy van, és annak, hogy olyan, amilyen, és ne pedig tervezd, hogy milyen lehetne. A kérdés már csak az, hogy egy esetlegesen elcseszett életű gyermek, aki ebben a formában történetesen teljesen boldogtalan tényleg akkora örömforrás-e a szülőknek? De ez nem baj, mert jönnek az önismereti coachok, akiktől majd órákat lehet venni, és kitanítják, hogyan is kell örülni annak, hogy felkel a nap.
Aztán haladunk tovább, talán észleled, hogy fel se hív... ez biztosan a te hibád, hiszen nem jól nevelted. Ha pedig 30 évesen Te vagy az első, akivel közli az örömhírét, akkor milyen önállótlan gyereket neveltél már, hogyan fogja ő így útjára indítani a saját gyerekét? Milyen lesz a jövő generációja? Meg különben is, mamahotelt üzemeltetsz... Ellenben, ha a gyerek elköltözik, akkor egy okádék vagy, aki minden bizonnyal kidobta a gyerekét otthonról.
Szóval, ahogy mondani szokás: gyereket nevelni tök egyszerű. Főleg annak, akinek egy sincs, vagy az összeset intézetbe adta, mint a híres francia filozófus, Rosseau, aki ezzel együtt részletesen taglalta korát meghaladó neveléselméletét.
Írta: Kaveczki Andi