Nekünk valahogy nem volt ennyi, vagy már csak nem emlékszem, ahogy arra sem, hogy tízesével hordtam volna haza a rajzaimat, a kézműves szakkörön fabrikált rókát, virágot, mikulás sapkát és szütyőt, húsvéti nyuszis műanyag poharat. Persze hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akkor jobb volt, vagy mi mások voltunk. Azért emlékszem a szatyrokra, amikbe beletömködtük, amit sajnáltunk kidobni, de amúgy egy fabatkát sem ért. Azaz valamennyit mégis, ha a „megtartom” kategóriába esett.
Mostanra azonban kialakult bennem egy fogalom, egy halmaz, amit összefoglalóan bazárnak hívok. Érzelmek furcsa egyvelegével színesíti vagy éppen keseríti meg mindennapjaimat. Dühítenek, hogy elveszik az életteret, hogy szemét, hogy útban van és hogy már megint minek egy újabb bazár. Boldoggá tesznek, hogy van, hogy megkaphatja, hogy megadhatjuk neki, hogy nem baj, majd úgyis továbbadjuk. Nyugtatom magam, hogy azért valahol mégiscsak elférnek, és egyébként is, kis rendszerezéssel biztosan helyrehozható a házban uralkodó káosz.
De mi is a bazár?
Ide tartozhatnak a kinderben lévő figurák, egyéb műanyag, játéknak egyáltalán nem nevezhető tárgyak. (A hangot kiadó eszközökről most nem beszélnék, az epilepszia előidézői külön kategóriába esnek.) Bazár a színes lepke, a csattogós béka, a doboz, a dobozok doboza, az összecsukló műanyag turistapohár (amely rendeltetésszerű használatra még véletlenül sem alkalmas, ugyanis mindenhonnan ömlik a víz), a bolti vásárlás mellé kapott ajándék gumifigurák, törpapák és katicák, gyümölcsök és zöldségek torz műanyag változata, 3D-s kártyák, babaláb, autóból kiesett kerék, hajcsatról elvlált rózsaszín egérke (amit majd visszaszerelünk, visszaragasztunk egyszer, vagy nem.)
BAZÁR! Egyezkedni lehet... Persze vérbeli arab árusokkal bőrridikülre alkudva egyszerűbb dolgunk van, mint csemeténket rávenni, hogy szabaduljunk meg a lomtól. Bazár? Minden, ami egy nagy dobozba kerül, vagy sok nagy dobozba. Hónapokig nem hiányzik senkinek, de ha titokban kidobnám, hirtelen valakiben biztosan felmerülne, hogy szüksége van arra a pörgettyűre, amelyik lila és kék között játszik, vagy arra kis műanyag nagyítóra, ami éppen nem nagyít, de a farmerszoknyára tűzve magánnyomozónak néz ki az ember lánya.
Bazár: szerintem sejtosztódással szaporodik, habár erre tudományos magyarázatot még nem találtam, de csakis azért lehet, mert nem vizsgálták meg brit tudósok.
A bazár funkciója nem más, mint hogy legyen.
Ezek a félelmetes tárgyak, amelyek betöltik az életterünket, és minden napra szolgáltatnak programot. Pakolni, félretenni, rendszerezni. Bazár, amit egy hirtelen mozdulattal zsákostól hajítanék a kukába, de néha még én is sajnálom.
Bazár, amiről már megérkezése pillanatában tudom, hogy bazár lesz. Valahogy megérzem, mert rögtön beindítják a bazár receptoraimat.
A bazár nem homogén és nem mindenkinél azonos elemekből áll. Ami nálunk bazár, nálatok lehet, hogy tényleg játék, és persze fordítva. Éppen ezért is nehéz a bazárral megbirkózni, mert lehetséges, hogy csak az ötlet hiányzik, hogy mire lesz majd jó, egyszer… úgy sohanapján.
Bármennyire is szeretnék vétlennek látszani a bazár témában, nem menthetem fel magam. Sajnos a bazár mennyiségi növelésében részes vagyok, ugyanúgy bűnös, mint a rokonok, barátok.